A kokcidiózis komoly veszélyt jelent a sertés bélegészségére, és bármely életkorban jelentkezhet. A Cystoisospora suis által okozott kokcidiózis főként malacokban fordul elő gyakran, olyannyira, hogy ez a leggyakoribb oka a malacok hasmenésének 5–15 napos kor között. Idősebb állatokban más Eimeria fajok is okozhatnak problémát, ezek kevésbé jellemzőek fiatal állatokban.1
Ha nem biztos abban, hogy a kokcidiózis problémát jelent-e a telepén, nincs egyedül. A kokcidiózis ismerten aluldiagnosztizált fertőzöttség sertésekben, a sertéstelepek többsége feltehetően érintett valamilyen szinten. Ontarioban 2011-ben végeztek egy felmérést, és eszerint a sertéstelepek 70%-ában előfordult a kokcidiózis malacokban, a vizsgált almok 26%-a volt érintett.2 Akár igazolták a kokcidiózis jelenlétét a telepén, akár nem, nyugodtan mondhatjuk, hogy jó eséllyel kihat a termelésre, főleg, ha nem tesz proaktív intézkedéseket ellene.
A kokcidiózis átvitele
Csak úgy tudjuk megakadályozni a kokcidiózis terjedését a telepen, ha ismerjük az átvitel módját. A kokcidiózis oro-fekális úton terjed, a vastag falú oociszták a fertőzött állatok bélsarával ürülnek, majd ezeket az állatok szájon át veszik fel. A koca is üríthet oocisztákat, de a fiaztatói környezetben lévő oociszták túlnyomó többsége más fiatal malacokból származik.1
A kokcidiózis nagy ragályozóképességű, ami javarészt az oociszták tulajdonságainak köszönhető. A bélsárral még nem fertőzőképes oociszták ürülnek, a környezetben számos környezeti tényező befolyásolja a fertőzőképesség kialakulását.3 Az oocisztákat vagy azonnal felveszik más malacok, vagy a környezetben maradva hosszú ideig megőrzik életképességüket. A kokcídium oociszták akár 10 hónapig is életképesek maradhatnak a környezetben1, és újabb malacokat fertőzve fenntartják a fertőzést.
A szájon át való felvételt követően a kokcídiumok oocisztáiból gyorsan kialakul az új fertőzés. Az újonnan fertőzött malac már akár 5 nap múlva elkezdheti üríteni az oocisztákat4, ezáltal a kokcidiózis gyorsan el tud terjedni az állományon belül.
A kokcidiózis következményei
A Cystoisospora suis leggyakrabban 5–15 napos korban fordul elő, a csúcs 7–10 napos korra tehető.1 Az érintett malacoknál paszta-, vagy vízszerű, fehéres-sárgás hasmenés jelentkezik. A beteg állatok elmaradnak a súlygyarapodásban, mivel a bélből a tápanyagok nem tudnak felszívódni.
A kokcidiózis szövődménymentes eseteiben jellemzően alacsony a mortalitás, azonban E. coli vagy rotavírus társfertőzés esetén megnő. Nem csak az elhullás jelent problémát, még az enyhe, vagy akár a szubklinikai fertőzés is jelentős negatív hatással van a malacokra. A kokcidiózis kihat a bél egészségére, emiatt a bélből kevesebb tápanyag tud felszívódni. Emiatt csökken a súlygyarapodás, romlik a takarmányértékesítés (FCR) és alacsonyabb lesz a választási súly.4 Ez kihat a termelésre - az állatokat későbbi életkorban lehet levágni, nő a takarmányfogyasztásuk és a takarmányköltség.
Diagnózis és kezelés
A kokcidiózist általában bélsárvizsgálattal állapítják meg. Egyes esetekben a diagnózist a kórbonctani leletek – a megvastagodott bélfal és az elhalásos nyálkahártya – alapján állítják fel. De léteznek specifikus diagnosztikai tesztek is: a fertőzést antigén ELISA és PCR vizsgálattal is meg lehet állapítani.
A kokcidiózis kezelésére létezik több lehetőség is. Sokáig a kokcidiózist több adag szulfonamid alkalmazásával kezelték, azonban ma már a legtöbb állatorvos toltrazuril kezelést javasol. A toltrazuril hatékonyabb, mint az ismételt szulfonamid-kezelés, és alkalmazása is kényelmesebb.2 A toltrazurillal már egy kezelés csökkentheti a hasmenés előfordulását és az oocisztaürítés mértékét. Ez rendkívül hatékony módja a probléma kezelésének.
Megelőzés
A kokcidiózis elleni hatékony védekezés két alapvető feltétele a higiénia és összes fertőzött állatra kiterjedő kezelés.
Megfelelő higiéniával lehet csökkenteni a környezeti kontaminációt az elletőben. A fiaztatón nagy nyomású gőzzel vagy erre vonatkozó indikációval rendelkező fertőtlenítőszerekkel kell végezni a fertőtlenítést, mert csak ezek a módszerek hatékonyak a környezetben található oociszták ellen. Ezen felül a kocákat a fiaztatóra való felhajtás előtt le kell mosni, hogy ne hurcoljanak be kokcídium oocisztákat a fiaztatóba. A kokcidiózis átvitelének csökkentése érdekében korlátozni kell a belépő személyek számát, és gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók lábbelije és az egyéb ragályfogó tárgyak tiszták legyenek.1
Emellett minden fertőzött állatot kezelni kell, a szubklinikai eseteket is. A fertőzött malacok hatalmas mennyiségű oocisztát ürítenek és szennyezik a környezetet, így a kokcidiózis gyorsan elterjed az állományban. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az oociszták már a hasmenés kialakulása előtt megjelennek a bélsárban.3 Azzal, hogy az összes fertőzött állatot kezeljük, minimalizálni lehet az oocisztát ürítő malacok számát, ezáltal pedig csökken a fiaztatón a környezet kontaminációja.
Következtetés
A kokcidiózis egy aluldiagnosztizált betegség, amit bélben élősködő paraziták okoznak, és komoly következményekkel jár, még szubklinikai esetekben is. A fertőzés miatt a malacok fogékonyabbá válnak egyéb emésztőszervi megbetegedésekre és csökken a teljesítményük. A kokcidiózis elleni hatékony védekezés alapja a megfelelő járványvédelmi intézkedések bevezetése mellett a paraziták elleni hatékony kezelés alkalmazása.
Az Elanco Sertésakadémia kokcidiózis moduljának letöltése
¹Coccidiosis (2021) https://www.pigprogress.net/topic/coccidiosis
²Aliaga-Leyton, A., Webster, E., Friendship, R., Dewey, C., Vilaça, K., & Peregrine, A. S. (2011). An observational study on the prevalence and impact of Isospora suis in suckling piglets in southwestern Ontario, and risk factors for shedding oocysts. The Canadian veterinary journal = La revue veterinaire canadienne, 52(2), 184-188.
³Worliczek, H.L., Buggelsheim, M., Saalmueller, A., Joachim, A. (2007). Porcine isosporosis: Infection dynamics, pathophysiology and immunology of experimental infections. Wiener Klinische Wochenschrift, 119[suppl 3], 33-39.
⁴Shrestha, A., Abd-Elfattah, A., Freudenschuss, B., Hinney, B., Palmieri, N., Ruttkowski, B., Joachim, A. (2015). Cystoisospora suis – A Model of Mammalian Cystoisosporosis. Frontiers in Veterinary Science, 2:68.
⁵Joachim, A., Mundt, H. C. (2011). Efficacy of sulfonamides and Baycox® against Isospora suis in experimental infections of suckling piglets. Parasitology research, 109(6), 1653-1659.
EM-HU-23-0118