Ketózis menedzsment

A ketózis gyakori probléma tejhasznú teheneknél a laktáció elején. A fokozott glükózigény és a következményesen kialakuló zsírmobilizáció alapvető szerepet játszik a ketózis kialakulásában. Megfelelő diagnózis és kezelés nélkül a ketózis komoly veszteségeket okoz a tejtermelőnek és negatívan hat az állomány egészségi állapotára és jóllétére. Ebben a cikkben összefoglaltuk, hogy a tejtermelők milyen módszerekkel ismerhetik fel és kezelhetik a ketózist a telepen. Azt is megvizsgáljuk, hogy milyen menedzsment módszerekkel lehet csökkenteni a ketózis jövőbeli előfordulását. 

A ketózis oka tejhasznú tehenekben

A ketózis tejelő teheneknél leggyakrabban a laktáció első hat hetében alakul ki1,2. Ebben az időszakban a fokozott energiaigény miatt az állat energiahiányos állapotba kerül. A tehén szervezete ennek korrigálására elkezdi lebontani és mobilizálni a zsírtartalékait. A zsírbontás eredményeképp a vérben megnő a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) mennyisége. A máj ezeknek a zsírsavaknak a felhasználásával állít elő glükózt. Emelkedett glükózigény esetén azonban a keringésben lévő NEFA nagy részéből ketontestek keletkeznek.3 Bár minden részletében még nem ismerjük a ketózis kórfejlődését, a betegség kialakulásában kiemelkedő szerepet játszik a laktáció elején fokozott zsírmobilizáció és magasabb glükózigény.2 

A tejhasznú tehenek 2–15%-ánál jelentkezik klinikai formában a ketózis a laktáció első 60 napja alatt.2,3 Ez az arány azonban nagyban eltér az egyes állományokban, és még ennél is nagyobb arányban fordul elő a ketózis szubklinikai formája. Tekintve, hogy az energiahiány alapvető szerepet játszik a betegség kialakulásában, menedzsment tényezők jelentősen befolyásolhatják a betegség előfordulási arányát. A jobb kondíciójú, nagyobb zsírtartalékkal rendelkező teheneknél magasabb a ketózis kialakulásának kockázata a laktáció elején. Ez rámutat arra, hogy a takarmányozás kiemelt jelentőségű az ellés körüli időszakban. 

A ketózisos teheneknél csökken a tejtermelés, veszítenek a testtömegükből és szaporodásbiológiai teljesítményük is romlik. Ezeknél az állatoknál nagyobb más betegségek, például oltógyomor-helyzetváltozás vagy méhgyulladás kialakulásának a kockázata is.1,2,3 És ez nem csak állatjóllét szempontjából esik súlyos beszámítás alá, hanem komoly gazdasági kártétellel is jár egy telepen, befolyásolva a jövedelmezőséget. A ketózis kezelése költségekkel jár, a csökkent tejtermelés és fogamzási arány pedig kihat a jövőbeli profitra. 

Ketózis menedzsment egy tejelőállományban

A ketózis menedzsmentjében rendkívül fontos a klinikai tünetek minél korábbi felismerése. Leggyakrabban csökkent étvágy, levertség jelentkezik ketózis esetén, a has beesik. Előfordul, hogy a tehén központi idegrendszeri tüneteket mutat, ilyen például a rendellenes nyalogatás vagy rágás, koordinálatlan mozgás, agresszió vagy bőgés. 

Bár ezek a tünetek segítenek felismerni a ketózis klinikai formáját, az még kérdéses, hogy van-e összefüggés a tünetek és a betegség súlyossága között. Friss kutatások szerint a ketonszint és a tünetek súlyossága között nincs összefüggés. Sőt, egyes vizsgálatok szerint a tehenek 80–90%-ánál magas ketonszint mellett sem jelentkeznek klinikai tünetek.1 Ezt hívjuk szubklinikai ketózisnak. Ilyenkor, bár nem látunk klinikai tüneteket, a magas ketonszint kihat az állatok teljesítményére. Ha nem sikerül felismerni ezeket a szubklinikai eseteket, a tehenek nem fognak tudni a teljes potenciáljuknak megfelelően termelni.

Mivel magas a szubklinikai esetek előfordulási aránya, alapvetően fontos, hogy vizsgáljuk az állományt ketózisra. Szerencsére a gazdáknak több módszer is rendelkezésére áll a ketózisos tehenek azonosítására. A telepen végezhető vizsgálatok segítségével vér-, vagy tejmintából lehet megállapítani, hogy magas-e a ketonszint. Mivel a vérvétel képzettséget igényel, az Elanco Keto-Test terméke jó választás telepi teszteléshez. A Keto-Test egy kis tesztcsík, amit a tejmintába kell mártani. Ha magas a ketonszint, az a tesztcsíkon elszíneződést okoz, így a ketózis gyorsan és könnyen diagnosztizálható. 

A ketózis megállapítását követően a teheneket kezelni kell. A kezelés célja a glükózszint helyreállítása és a ketonszint csökkentése.