Ketózis menedzsment
A ketózis gyakori probléma tejhasznú teheneknél a laktáció elején. A fokozott glükózigény és a következményesen kialakuló zsírmobilizáció alapvető szerepet játszik a ketózis kialakulásában. Megfelelő diagnózis és kezelés nélkül a ketózis komoly veszteségeket okoz a tejtermelőnek és negatívan hat az állomány egészségi állapotára és jóllétére. Ebben a cikkben összefoglaltuk, hogy a tejtermelők milyen módszerekkel ismerhetik fel és kezelhetik a ketózist a telepen. Azt is megvizsgáljuk, hogy milyen menedzsment módszerekkel lehet csökkenteni a ketózis jövőbeli előfordulását.
A ketózis oka tejhasznú tehenekben
A ketózis tejelő teheneknél leggyakrabban a laktáció első hat hetében alakul ki1,2. Ebben az időszakban a fokozott energiaigény miatt az állat energiahiányos állapotba kerül. A tehén szervezete ennek korrigálására elkezdi lebontani és mobilizálni a zsírtartalékait. A zsírbontás eredményeképp a vérben megnő a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) mennyisége. A máj ezeknek a zsírsavaknak a felhasználásával állít elő glükózt. Emelkedett glükózigény esetén azonban a keringésben lévő NEFA nagy részéből ketontestek keletkeznek.3 Bár minden részletében még nem ismerjük a ketózis kórfejlődését, a betegség kialakulásában kiemelkedő szerepet játszik a laktáció elején fokozott zsírmobilizáció és magasabb glükózigény.2
A tejhasznú tehenek 2–15%-ánál jelentkezik klinikai formában a ketózis a laktáció első 60 napja alatt.2,3 Ez az arány azonban nagyban eltér az egyes állományokban, és még ennél is nagyobb arányban fordul elő a ketózis szubklinikai formája. Tekintve, hogy az energiahiány alapvető szerepet játszik a betegség kialakulásában, menedzsment tényezők jelentősen befolyásolhatják a betegség előfordulási arányát. A jobb kondíciójú, nagyobb zsírtartalékkal rendelkező teheneknél magasabb a ketózis kialakulásának kockázata a laktáció elején. Ez rámutat arra, hogy a takarmányozás kiemelt jelentőségű az ellés körüli időszakban.
A ketózisos teheneknél csökken a tejtermelés, veszítenek a testtömegükből és szaporodásbiológiai teljesítményük is romlik. Ezeknél az állatoknál nagyobb más betegségek, például oltógyomor-helyzetváltozás vagy méhgyulladás kialakulásának a kockázata is.1,2,3 És ez nem csak állatjóllét szempontjából esik súlyos beszámítás alá, hanem komoly gazdasági kártétellel is jár egy telepen, befolyásolva a jövedelmezőséget. A ketózis kezelése költségekkel jár, a csökkent tejtermelés és fogamzási arány pedig kihat a jövőbeli profitra.
Ketózis menedzsment egy tejelőállományban
A ketózis menedzsmentjében rendkívül fontos a klinikai tünetek minél korábbi felismerése. Leggyakrabban csökkent étvágy, levertség jelentkezik ketózis esetén, a has beesik. Előfordul, hogy a tehén központi idegrendszeri tüneteket mutat, ilyen például a rendellenes nyalogatás vagy rágás, koordinálatlan mozgás, agresszió vagy bőgés.
Bár ezek a tünetek segítenek felismerni a ketózis klinikai formáját, az még kérdéses, hogy van-e összefüggés a tünetek és a betegség súlyossága között. Friss kutatások szerint a ketonszint és a tünetek súlyossága között nincs összefüggés. Sőt, egyes vizsgálatok szerint a tehenek 80–90%-ánál magas ketonszint mellett sem jelentkeznek klinikai tünetek.1 Ezt hívjuk szubklinikai ketózisnak. Ilyenkor, bár nem látunk klinikai tüneteket, a magas ketonszint kihat az állatok teljesítményére. Ha nem sikerül felismerni ezeket a szubklinikai eseteket, a tehenek nem fognak tudni a teljes potenciáljuknak megfelelően termelni.
Mivel magas a szubklinikai esetek előfordulási aránya, alapvetően fontos, hogy vizsgáljuk az állományt ketózisra. Szerencsére a gazdáknak több módszer is rendelkezésére áll a ketózisos tehenek azonosítására. A telepen végezhető vizsgálatok segítségével vér-, vagy tejmintából lehet megállapítani, hogy magas-e a ketonszint. Mivel a vérvétel képzettséget igényel, az Elanco Keto-Test terméke jó választás telepi teszteléshez. A Keto-Test egy kis tesztcsík, amit a tejmintába kell mártani. Ha magas a ketonszint, az a tesztcsíkon elszíneződést okoz, így a ketózis gyorsan és könnyen diagnosztizálható.
A ketózis megállapítását követően a teheneket kezelni kell. A kezelés célja a glükózszint helyreállítása és a ketonszint csökkentése.
A ketózis megelőzése
A takarmányozás alapvető szerepet játszik a ketózis megelőzésében. A laktáció végén a tehenek testtömege gyakran nő, és egyre több zsírt raktároznak. A takarmányadag módosításával meg lehet ezt akadályozni, és a felvett energiát inkább a tejtermelés irányába lehet terelni a zsírraktárak növelése helyett. A szárazonállás alatt már gyakran késő, és nem is hatékony takarmányozással csökkenteni a kondíciót.
A vemhesség utolsó három hetében általában már csökken a takarmányfelvétel. Ebben az ellés körüli átmeneti időszakban már nem a kondícióra kell figyelni, hanem arra, hogy minimalizálni tudjuk ezt a csökkenést, és ki tudjuk elégíteni a tehén napi energiaigényét. A laktáció miatt megnövekedett igény még így is okozhat energiahiányt, de a hiány mértékének csökkentésével a ketózis kockázata is csökken.
Mivel a magasvemhes tehenek takarmányozása kifejezetten nehéz feladat, plusz eszközöket is be lehet vetni a ketózis megelőzésére.
Az energiaellátottság javítására:
1.) MENEDZSMENT: megfelelő körülményeket biztosítunk a takarmányfelvételhez?
2.) A takarmánnyal felvehető propionát mennyiségének növelése
• Abrak kiegészítés (bendőacidózis kockázata)
• Propilén-glikol és glicerin (a bendőbe infundált propilén-glikolnak csak 46%-a jut el a májba4; a glicerin nem képes megelőzni a ketózist5)
3.) Zsírmobilizáció - rendszeres kondíciópontozás
4.) A bendő mikróbapopuláció összetételének megváltoztatása
Összefoglalás
A tejágazat számára a legfontosabb feladat a tehenek egészségének és termelékenységének javítása. A ketózis komoly egészségügyi veszély tejhasznú teheneknél a laktáció elején, és a takarmányozás kulcsfontosságú szerepet játszik a betegség előfordulásának csökkentésében. Annak ellenére, hogy egyre jobb módszereink vannak a ketózis megelőzésére, továbbra is a korai felismerésen és kezelésen van a hangsúly. A ketózis elleni védekezés érdekében alkalmazott megfelelő menedzsment intézkedésekkel a termelők sokat tehetnek az állomány egészségéért és a telep jövedelmezőségének javításáért.
1. Amaral Phillips, D.M. (n.d.) ‘Treatments for dairy cows with ketosis’, College of Agriculture, Food and Environment, Department of Animal & Food Sciences. Available at: https://afs.ca.uky.edu/content/treatments-dairy-cows-ketosis.
2. Baird, G.D. (1982) ‘Primary ketosis in the high-producing dairy cow: clinical and subclinical disorders, treatment, prevention, and outlook’, J Dairy Science 65(1):1-10. Available at: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7042782/.
3. Yang, W., Zhang, B., Xu, C. et al (2019) ‘Effects of Ketosis in Dairy Cows on Blood Biochemical Parameters, Milk Yield and Composition, and Digestive Capacity’, J Vet Res 63(4): 555–560. Available at: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6950442/.
4. Kristensen NB, 2007. Ruminal and intermediary metabolism of propylene glycol in lactating Holstein cows. Journal of Dairy Science.1-4
5. Trabue S et al., 2007. Ruminal fermentation of propylene glycol and glycerol. Journal of Agricultural and Food Chemistry 55: 7043-7051